Ez nem egy francia autó. Egy francia autó kényelmes rugózású, váltója nyúlós, és vannak benne agyament megoldások. A Peugeot 508-asban jól kapcsolható a váltó, feszes a felfüggesztése, és mindent ott találunk, ahol azt becsukott szemmel keresi a német autóhoz szokott kéz. Persze ezen nem szabad csodálkozni, hiszen ma csak a cégek vesznek autót, márpedig a flotta-beszerzők collstokkal mérnek mindent. A Peugeot csak alkalmazkodott ehhez.

Egy kicsit talán át is esett a ló túloldalára, hiszen még az otthonosságot is colstokkal adagolták. Még a navigáció hatalmas méretű kijelzőjének grafikáját is olyan színekből állították össze, ami beleolvad a műszerfal igen változatos szürkeségébe, nehogy már valami megrémissze a kedves ügyfelet. Van itt normál szürke, nagyon szürke, mintás szürke, majdnem fekete szürke. A szürke mellett. A németek vásárlók örülnek, a franciák meg szomorúak. A gombok is elkezdtek a két első ülés közé vándorolni, igaz, még korántsem olyan súlyos a helyzet, mint az Audinál vagy a Porschénél.

Nem az otthon melegét, hanem az iroda távolságtartó, hatékonyság-maximalizáló berendezését találjuk az ajtókat feltárva. Persze ez is nagyon minőségi, meg kényelmes, de ez igazából csak egy munkahely, ahonnan a legszívesebben hazamenne az ember pihenni. Amíg korábban már a hazaút is pihentető volt, addig a Peugeot 508-asban egészen a megállás a pillanatáig dolgozunk. Bár ha abból indulunk ki, hogy a mobil kommunikció fejlődés emiatt ez sok esetben tényleg így is van, még ez is megbocsátható.

A felfüggesztés hangolása is németes. Kirugózza ugyan az úthibákat, de mindezt úgy teszi, hogy közben egyiket se titkolja el, hanem mindegyiket érezteti az utasokkal. Ha netán németes precizitással kimutatást készítenenének. Cserébe nagyon összeszedetten veszi a kanyarokat, az irányíthatóság pontos, az ESP nem büntet, ha netán túl gyorsan esünk bele a fordulóba, hanem épp csak annyira fékez, hogy irányba rántsa az autót. Nem a német, egy korsó sör után vezető autóhoz mérték az elektronika reakcióit, hanem az egy pohár bordóit elszopogató francia mösziőhöz.

Persze a szigorúan csak a költségek alapján döntő flottakezelőknek is kedveskedtek a mérnökök, ha jobban megnézzük, az autó hátulja a C oszlopnál ér véget, ezt követően már csak könnyen és gyorsan cserélhető műanyag alkatrészeket találunk. Nyugat-Európában a biztosítási díjakban általában honorálják az ilyen gyors, alacsony munkaerő-költséggel működő javításokat. Persze mire kikeverik a megfelelő árnyalatú gyöngyházfehér festéket, amiért persze a vásárláskor jókora felárat számolnak…

Az Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!