Az év vége felé már lazábbak a délutánjaik, a legtöbb pedagógus nem terheli őket házi feladattal, el lehet lógni a parkba, a sportpályára, a játszótérre. Nincs ezzel semmi baj, ha ezen kikapcsolódási lehetőségek megfelelően el vannak szeparálva a közutaktól.

Csakhogy számos helyen a biztonság e feltétele nem megoldott, vagy nem megoldható. Gyalogátkelőhelyek, gyermekekre figyelmeztető táblák szerencsére szinte mindenütt tájékoztatják az autósokat a várható veszélyekre, de a járművezető sokszor kizárólag a tapasztalatára, tudására, lélekjelenlétére és problémamegoldó képességére támaszkodhat. A leginkább célravezető magatartás, hogy az ilyen szakaszokon 20-30 km/órás sebességnél nem hajt gyorsabban az ember. Már csak azért is, mert a parkok, iskolák környékén bármikor kirepülhet az úttestre egy labda, utána pedig egy gyerek, aki a játék hevében egyáltalán nem törődik a szülei és a tanárai által bizonyára gyakorta elmondott intelmekkel. Körültekintés és mérlegelés nélkül szalad ki takarásból az útra.

A szabadtéri közösségi létesítmények környékén túl a tömegközlekedési eszközök mögött is fokozott figyelemmel és csökkentett sebességgel ajánlott haladni. A vakáció a legszófogadóbb gyereket is megbolondítja. Előkerülnek a kerékpárok, a kismotorok, a gördeszkák és más olyan eszközök is, amelyekkel nagyobb távolságra és gyorsabb sebességgel juthatnak el a fiatalok. Azaz bárhol, bármikor felbukkanhatnak. A közelmúltbéli sajnálatos események, a kijelölt gyalogátkelőhelyen történt gázolások is rávilágítottak arra, hogy hazánkban a közlekedési szokásokon volna még mit javítani. A KRESZ előírásai ellenére a zebrák előtt alig lassít valaki, s akkor is ritkán áll meg, ha a gyalogos már lelépett. Holott, senkinek sem esik le az aranygyűrű az ujjáról, ha a gáz helyett a féket nyomja ilyenkor. Egyszer érdemes kipróbálni!