– Miért jó fél évszázados autókkal, motorokkal küszködni?
– Sokan gondolják, akinek ilyen járgánya van, az biztos dúsgazdag. Nos, a hazai veteránjármű szervezetekben csak elvétve akadnak tehetős kocsitulajdonosok. Ez egy hihetetlenül jó kollektíva, évente úgy tíz rendezvényre utazunk együtt, s nekünk az öreg járgány azért nagy érték, mert mi csinálunk rajta mindent.
– Az ember megörököl egy csotrogányt, aztán nekiáll bütykölgetni?
– Én legalábbis mindent családi emlék alapján gyűjtöttem be. Az elsőt, egy 250-es Jawát például 16 esztendősen a nagyapámtól örököltem. Ez a motor 45 éves, egyidős velem, de jelenleg is üzemképes.
– Megnézik az utcán?
– Már a nyolcvanas években is megállítottak vele a németek a Balaton-parton. Ma pedig jobban rácsodálkoznak, mint egy Yamahára. Egyébként az összesből ez áll a legközelebb a szívemhez.
– Miért, hány van még?
– Van egy 05-ös Jawám is, apám a TÁSI-ban vezetett motoros diákkört, ahol ez volt a mintamotor. Akad egy Mustangom, s apámtól is kaptam 250-es csepptankos Jawát, továbbá szereztem egy Babettát, így teljes a Jawa-flotta.
– Mikor váltott öreg autóra?
– Csak az ezredforduló után. Mindig piszkáltak a oldtimerek, hogy „hiányzik két kerekem”. Persze itt is a gyökerek vezéreltek. Gyerekkoromban egy fehér koda S100-as volt a családi kocsi, hát én is vettem egy negyvenéves roncsot. Amikor a szüleim először meglátták, elszörnyülködtek: „Örültünk, hogy egyszer végre megszabadultunk tőle!” S van egy kétütemű Wartburgom is, igaz, az még csak 30 éves.
– Mivel jár a család?
– Egy Suzukival, mert a feleségem nem kedveli a szivatós, szervó nélküli technikát. Én pedig leginkább egy 32 éves Golf 1-est használok.
– Együtt mennek veteránautó- találkozókra?
– Olyannyira, hogy a fiam még csak kétesztendős, de már hat eseményt is megjárt. Irigylem, mert mindenki ölbe veszi egy fotóra, s olyan autókban ülhetett, amiről én csak álmodom. Hogy miről álmodom? Ha rám szakadna egy lottó ötös, XIX. századi faküllős autót valószínűleg akkor sem tudnék szerezni, viszont egy Ford T-modellt mindenképpen vennék.
Tanár volt az apja és a nagyapja is
Keszthelyi Tibor 1969-ben született Pécsett. Pedagógusdinasztia tagja, apja, nagyapja is tanár volt. A Széchenyi István Szakközépiskolában autóvillamossági műszerész szakon érettségizett, majd az 500-as Szakképző Iskolában autószerelőnek tanult. A Pollack Mihály Főiskolán műszaki szakoktató gépész, a Pécsi Tudományegyetemen technika szakos tanári diplomát szerzett. 1988 óta áll az 500-as Szakképző alkalmazásában, húsz éve, 1993 óta az autószerelőket tanítja. Felesége Zsuzsa, gyermekük, Balázs 2 esztendős.
Az Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!
