“Budapest egyik szűk, egyirányú sikátor-utcája. Jobboldalt autók parkolnak, baloldalt megállni tilos táblák nagy mennyiségben. Érthető is, hogy nem lehet megállni baloldalt, hiszen így is alig két méter széles az úttest, a járda is van vagy ötven centi, garázsbehajtók mindenhol, szóval nem kell magyarázni. Fekete színű, fekete ablakú BMW felbukkan, majd megáll baloldalt, járdán marad 25 centi, az úton max. egy Trabant fér el
normálisan. Kiszáll a kocsiból négy izomkövér, tar, baromállat, biztos
ismered a fajtáját. Kocsik centizgetve araszolnak el a szabadon hagyott
szűk helyen. Egyszer csak érkezik egy szebb napokat látott, terepgumis,
rozsdás, ponyvás Ifa, persze vagy fél méter kéne még, hogy elférjen.
Dudál egy rövidet, majd vár. Nem történik semmi. Dudál hosszabbat, vár, semmi. Dudál több hosszút, semmit. Közben már két kocsi áll mögötte, dudálnak azok is. Kisvártatva szirénázva érkezik egy mentő, persze az is bejött a csőbe, meg kell állnia. A mentő után még három autó, visszafordulni se tud, meg hát amúgy is egyirányú. A mentő sorfőrje előresiet, szólna az Ifáshoz, de látja, hogy a helyzet reménytelen. Indulna vissza a mentőhöz, de ekkor kihajol az ablakon az Ifa sofőrje, és így szól a mentőshöz:
– Várjon, kolléga, mindjárt megoldjuk ezt a kis kellemetlenséget.
Majd sebességbe rakja a járgányt, és nekiküldi a húszmillás, EU rendszámos (új) BMW-nek. Mivel a BMW elfordul, ezért kicsit még kapcsolgat hátramenetbe, majd újra előremenetbe, és jól eldolgozza a BMW-t a házfallal. Az keskenyebb lesz vagy fél méterrel, és ripityára törik. A jelenlévő néhány járókelő egynémelyike szörnyülködve nézi a jelenetet, de a töbségük drukkol az Ifásnak, sőt elhangzik egy-két “még egy kicsit a hátulját”, “még nyomd egy kicsit jobbra” és hasonló bekiábálás is. Egy nénike, akinek a kocsi és a fal közötti 25 centis helyen vezett volna át az útja, arcán kaján mosollyal lelkesen drukkol és csápol, örül magának.
Félperces gyúrás után szabad az út, indulna is, de ekkor a zajra kirohan az épületbÕl a négy baromállat – érdekes a dudálást, meg a szirénát nem
hallották, biztos szelektív hallásuk van, mint ahogy az anyukák is csak a
saját gyerekük sírására ébrednek fel, a többiekére nem. Szóval feltépi az
egyik baromállat az Ifa ajtaját, mire két nálánál testesebb gumicsizmás tahóval néz szembe. Hohó, ehhez kevés leszek egyedül, kellenek a többiek is, így míg a többiek érkezéséig elordít egy “ezért kigolyózlakk te geci köcsög”-öt.
Azonban a másik három nem jön segítségére, csak meredten néz hátrafelé, ugyanis időközben a teherautó oldalsó ponyvája mintegy magától felajtódott, és onnan kb. tíz, a sofőrhöz és utasához hasonló, testes és kocsmai verekedésekben jártas, ólmosbottal, csövekkel, bicskával felszerelkezett tahó lép ki, ráadásul van köztük néhány csuszapengével, zsilettpengés gyűrűvel, miegymással. Az egyikük ügyesen egy mozdulattal lekapja a BMW rendszámát. A négy kopasz baromállat dühödten nézi tehetetlenül, amint az egyik munkás visszamászik a platóra, majd leugrik egy kb. húszkilós faltörÕ kalapáccsal, és kicsit kezelésbe veszi a műszerfalat, meg a még épen marad részeket. Végezetül mindenki visszaszáll a teherautóra, majd az Ifa-sofőrje kiszól:
– Menny’ annyádba, hülye f..z, a sóhivatalba tegyél panaszt, kopasz!
A járókelők egyöntetűen ujjonganak, a teherautó elhajtása után
azonban gyorsan elszélednek. A mentő is mehet az útjára. A BMW-t tíz
perccel később egy autómentő viszi el, rendőr érdekes módon nem érkezik egyáltalán. Talán a kábszer miatt a kesztyűtartóban, vagy “szürke” az autó?
A pletyka szerint egy hétig nem állt meg senki abban az utcában bal oldalt, de azóta egy sötétített üveges merci játssza ugyanezt a játékot, három kopasz állattal. Várjuk az Ifát. Ha valaki ismeri az említett Ifás
csapatot, szóljon nekik! “
