Értelemszerű, hogy csatlakozásunkat követően hazánk közlekedésében is az Európai Unió normái, előírásai válnak irányadóvá. Az érintettek már az 1957-es Római Szerződésben lefektették, hogy a tagállamoknak a közlekedés területén is közös, összehangolt politikára van szükségük. Ez valójában azért fontos, mert a közös piac egyik létfontosságú eleme a hatékony szállítási hálózatok kiépítése. Ennek érdekében fejleszteni és egységesíteni kell a közlekedési rendszereket, növelni a szállítási szolgáltatások hatékonyságát, miközben kiemelt figyelmet kell szentelni a környezetvédelemnek is. Ezen elvárásoknak a csatlakozásra váró országok csak úgy képesek eleget tenni, ha elfogadják és saját szabályrendszerük szerves részévé teszik az uniós előírásokat, még akkor is, ha ez a korábbi gyakorlathoz képest jelentős változásokat generál.
Pontról pontra
Cikksorozatunk jelen epizódjában azt kívánjuk vázolni, miért létfontosságú az egységes közlekedéspolitika, s a közlekedés mely területeit érinti majd leginkább az európai integráció. A második fejezet témája a közúti és vasúti közlekedés, ezen belül külön foglalkozunk a hálózatfejlesztés, az úthasználati díj, továbbá a gépjárművekre vonatkozó előírások kérdéskörével, de nem hagyjuk figyelmen kívül a vasút égető problémáit (műszaki korszerűsítés, pályahasználati díj, utastájékoztatási rendszer stb…) sem. A program harmadik részében a légi és vízi közlekedés változásait vesszük górcső alá, kiemelt figyelmet szentelve a belvízi és a nemzetközi hajózásnak, az EU hajózásbiztonsági előírásainak, a regionális repülőterek kialakításának, a légi közlekedés várható tarifarendszerének, valamint a fejlesztés lehetséges irányvonalainak. Negyedik témaként a közlekedéssel szoros összefüggésben álló környezetvédelemmel foglalkozunk, mely kérdéskör számos rendkívül fontos problémát vet fel. A környezetvédelmi előírások változásai – igaz, csak 2005. július 1-jétől – súlyos csapást mérnek a kétütemű autók üzemeltetőire, hiszen a 2000 ppm-es szénhidrogén-kibocsátási határértéket ezek a járművek csak úgy képesek majd teljesíteni, ha a kipufogórendszerükbe oxidációs katalizátort építenek, vagy egyszerűen be sem indítják azokat. A légszennyezés mellett a zajszennyezés ugyancsak kiemelt probléma, de említhetnénk még a közterületeken egyre nagyobb számban megjelenő autóroncsokat is. Ennek kapcsán szólunk az elhíresült 2000/53 EC direktíváról, amely a kiselejtezett gépjárművek tekintetében a környezeti terhelések csökkentését tekinti fő követelménynek. Ezen a téren azért van szükség egységes, közös fellépésre, hogy lehetőség szerint az utolsó tulajdonos (külön költség felszámítása nélkül) leadhassa a számára értéktelenné vált gépjárművet az engedéllyel rendelkező hulladékkezelési létesítményben. Sorozatunk ötödik állomása a tömeg- és távolsági közlekedés témakörét taglalja, megkülönböztetett figyelmet szentelve a közúti személyszállításnak, a gépjárműpark korszerűsítésének, az áfakulcsváltozásnak, az EU-tagországokba indított autóbuszokra vonatkozó követelményeknek, valamint az utazóközönséget legérzékenyebben érintő jegyáraknak.
Kerékvilág
Nem kevésbé izgalmasnak ígérkezik az összeállítás hatodik része, amely a gépjárműimport változásait járja körbe. Ezen belül részletesen foglalkozunk a használt és új autók megvásárlásával, a márkakereskedések és használtautó-telepek jövőjével, a regisztrációs adó hatásaival, a rendszámtáblák, az eredetvizsgálat, továbbá a műszaki vizsgáztatás kérdéskörével, de nem megyünk el szó nélkül a szervizháttér és a vámeljárás aktualitásai mellett sem. Sorozatunk hetedik, s egyben utolsó fejezete a szállítás és logisztika témakörét öleli fel, miután e két ágazat a közlekedés szerves részét képezi. Itt taglaljuk majd részletesen a tranzitforgalom, valamint az áruszállítás és elosztás problémakörét, továbbá szót ejtünk azokról a kiemelt feladatokról, amelyeket a logisztika fejlesztése érdekében kell meglépnünk. Szakanyagaink összeállításánál az adott területek és témák illetékesei, valamint a hivatalos szervek kompetens szakemberei lesznek segítségünkre.
