Az elképzelt, reális szituáció: benzinmotoros kocsim van, de árkedvezmény, állami szubvenció, zöld rendszámos ingyen parkolás előnyéért, illetve trendinek, környezetvédőnek mutatkozni akarva, villanyautó beszerzését fontolgatom. Még így is jó sokat fizethetek érte, miközben nem lehetek biztos, hogy járművem élettartamra vetített ökológiai mérlege valóban jobb lesz-e a leváltani kívánt belső égésű motorosénál.
Mellőzve bizarr megoldási javaslatokat, mint például gépkocsik menetenergiájának biztosítása az úttestbe süllyesztett indukciós tekercsekből (a középkonzolon drót nélkül töltött okostelefon analógiájára), abból indulok ki, hogy az autónak magával kell vinnie az energiahordozót – benzintartályt (a későbbiekben értsék ide a dízelt is; az egyszerűség kedvéért nem emlegetem állandóan) vagy akkumulátort. Legyen jelenlegi és holnapi fantáziaautóm (nem valamilyen konkrét típus, hiszen jelenségekről van szó) kompakt-kategóriájú. A mostaniban 50 literes a tank, üres súlyát saccoljuk öt kilónak, 35 kilogramm (valamennyi számpélda adatai kerekítettek) üzemanyag fér bele, 1000 kilométerre elegendő. A hatótáv végére elfogy, súlya a nullához közelít, tehát a felével méltányos számolni, mintha végig bruttó 20 kiló lenne a fedélzeten. Mikor már jó ideje ég a szintjelző piros lámpája, s állandóan figyelmeztet a „Refuelling necessary” üzenet, lekanyarodok egy benzinkúthoz, és az 50 liter/perc átfolyási sebességű töltőpisztolyból egy perc alatt megtankolok – fizetéssel együtt öt perc múlva mehetek tovább.
Mire számíthatok a villanyautótól? Lesz benne, mondjuk, egy 33 kWh kapacitású, 255 kilogramm súlyú és 30 liter térfogatú akku. Kisebb helyet foglal, mint a tank, de bő tízszer olyan nehéz: mintha benzin mellett 4 és fél cementes zsákot cipelnék magammal – mégpedig állandóan, mert a lemerült akku éppoly súlyos, mint a feltöltött. Ez már önmagában garantálja a kapacitás jelentős százalékának leszívását, a hatótáv lerövidítését.
Nem csoda, hogy villanyautóm hatótávját mindössze 170-400 kilométernek mondják. A nagyobb szám vízszintes útra, folyamatosan haladó forgalomra, ideális hőmérsékletre (se klíma, se fűtés, se ablaktörlő, se hátsó szélvédőfűtés), a kocsi csekély terhelésére és a gázpedált csak cirógató, nagyon visszafogott vezetési stílusra érvényes; a gyakorlatban életszerűbb a 170-ből kiindulni, aminél majdnem hatszor többet megy el egy tankolásra a benzines járgány. Csócsáljuk még egy kicsit azt a 33 kilowattórát: elvileg arra elég, hogy egy órán keresztül fejtsen ki a villanymotor 33 kilowattot, azaz 45 lóerőt. Ha ennek csak a felét, egy Trabant teljesítményét hívjuk le átlagosan, akkor is csak két órára volna elég. Ennyi idő alatt tényleg meg is lehetne tenni vidéki országutakon andalogva 170 kilométert, de legkésőbb ezután töltési lehetőség után kéne nézni. Miért a feltételes mód? A lítium-ion akku egyik rigolyája miatt! Nem szereti, ha teljesen lemerítik, ezért az elektronikus felügyelet letiltja további igénybevételét, ha a névleges 20%-ára csökkent a feltöltöttsége. Ez olyan, mintha az 50 literes tankból csak 40-et lehetne kihasználni, 10 akkor is ott lötyögne az alján, mikor „kifogyott benzinnel” állunk az út szélén.
Vajon miért hozsannáznak a sajtóinformációkban és reklámszövegekben a gyártók, hogy gyorstöltő oszlopnál mindössze fél óráig tart visszanyerni a kapacitás 80%-át? Miért éppen 80%-ról szól mindenki, mintha összebeszéltek volna? Mert a lítium-ion akku másik rigolyája, hogy nem egyenletes a töltési sebessége, azt a bizonyos 80%-ot „hamar”, mondjuk, 30 perc alatt eléri, de utána, csökkenő töltőárammal, lelassul a folyamat, 100%-hoz már további két órára lehet szükség. Ez összesen 2 és fél óra, a marketingrizsában belengetett fél óránál ötször több… Hasonlatomnál maradva: mintha az 50 literes tank alján örökösen megmaradó 10 literre egy perc alatt rá lehetne tölteni 40-et, de ebből az utolsó 10 már csak lassan csordogálna, topoghatnék a kútoszlop mellett. Ugye, elképzelhetetlen? Igen – a benzinessel, de bosszantó valóság az elektromos autóval.
Mi történik, ha hosszú úton, a pisztoly „ravaszát” húzva, nyakig tölti benzintankját az autós? Amíg ki nem ömlik a felesleg, semmi baj. És ha egy lítium-ion akkut töltenek túl? A névleges feszültség fölé töltött cellában lítium csapódik ki az anódra, a katódról elindul egy oxidációs folyamat, melynek során a cella elveszti stabilitását, felforrósodik, felfújódik, lángra kaphat, és akár felrobban. Leéghet az autó, sőt, a társasház egész garázsa.
Jön a következő rigolya. Hányszor lehet feltölteni és kiüríteni egy benzintankot? Ahányszor tetszik, határ a csillagos ég. És feltölteni, lemeríteni egy lítium-ion akkut? Nagyjából 10 ezer ciklusról, azaz összesen 200 ezer kilométerről olvasni, de ezt nem hangoztatják a méltató szövegekben, mint ahogy azt sem, hogy minden egyes töltésciklus valamelyest csökkenti az akkumulátor kapacitását (mintha minden tankolás után zsugorodna egy kicsit a benzintank). Bonyolítja a helyzetet, hogy nem mindegy, részleges kisütésekről-töltésekről, vagy a megengedett szélső határok megközelítéséről van-e szó. Az viszont tudott, hogy az élettartam vége felé csökken a kapacitás. A használat módja erősen befolyásolja az akku élettartamát, és azon belül a teljesítményét. Ez lehet az egyik akadálya egy ötlet elterjedésének: hogy hosszadalmas töltögetés helyett cseréljenek akkupakkokat a töltőállomáson. Ha viszonylag új az akkum, hagynám, hogy betoljanak a helyére egy bizonytalan mértékben lerontottat? Naná, hogy nem!
Íme, még egy bűvös szám: miért szinte egységesen adnak 8 év garanciát a gyártók az akkura (rendszerint 160 ezer km-re korlátozva)? Első hallásra nagyvonalúnak tűnik, de utánanézve gyanút ébreszt: nem azért, mert ennyi a ténylegesen várható élettartam? Mennyi lesz akkor egy villanyautó maradványértéke, és mibe kerülne akkut cserélni, mikor jelenlegi ára, alkatrészként, eléri az 5 millió forintot? Tájékoztatásul az európai lítium-ion akku árak a pöttöm villanyautók 4000 eurójáról (kb. 1,36 millió forint) a Tesla Model S 23 ezréig (kb. 7,8 millió forint) terjednek. Megéri majd újat venni, vagy az akkuval hal meg a kocsim? Egyébként, mit is jelent pontosan az a 8 év garancia? Rendszerint azt, hogy ennyi idő után is megmarad az eredeti kapacitás 80%-a. És mivel ennek is csak 80%-át illik kihasználni, valójában a névlegesnek csak 64%-ával számolhat az öregedő villanyjárgány tulajdonosa.
Szívesen tolják az orrom elé azt is, hogy ne féljek, sűrű a nyilvános töltőpontok száma, Európában 130 ezerre számíthatok. Ez szép, de őszintén, engem egy kicsit sem érdekel, hány töltőoszlop van Norvégiában vagy Portugáliában, csak és kizárólag arra vagyok kíváncsi, hogy milyen messze van a legközelebbi, idehaza, Magyarországon, és hogy rögtön odaállhatok, vagy várni kell rá? Na, jó, segítségemre van az okostelefonos applikáció, de azért tudjuk, hogy jelentősen fejleszteni kell még az infrastruktúrát, hogy ne legyenek bosszantó várakozások, kerülők. Tankolni még mindig sokkal simább ügy, mint akkut tölteni.
És még ott a választás dilemmája: melyiket válasszam az autóm többféle töltési opciója közül? Otthon, konnektorról, a villanyszámlám terhére, vagy nyilvános oszlopról, telefonapplikációs fizetéssel? Melyikkel járok jobban? Nem olyan egyszerű, mint a tankolás, amelyről tudjuk, hogy kis kutaknál olcsóbb, mint az autópálya- állomásokon. Mi az optimális stratégia magán-, illetve cégautóval?
A lítium-ion akku mindemellett háklis a tárolásra. Míg egy benzintankot hónapokig magára lehet hagyni, legfeljebb rosszabbul indul majd a motor, mert a benzinből a könnyen illó, jobban gyulladó párlatok távoznak először, a villanyautó akkuja, önkisüléssel, havonta elvesztheti kapacitásának 3-5%-át. Amennyiben hagyják teljesen lemerülni, olyan kémiai folyamatok játszódhatnak le benne, amelyek végleg tönkreteszik. Amúgy nem szereti a fagypont alatti hideget, optimális az 5 és 10 fok közötti sáv, de a nulla Celsius alatti töltés kifejezetten ártalmas. Mínusz 25 fok alatt befagyhat és tönkremehet az egész – gondoljon erre, aki síelni menne kocsijával, és egy hétre otthagyná a szálloda zimankós parkolójában.
Mivel az akku nagy ára elemi érdekké teszi élettartamának megnyújtását, a tulajdonos kénytelen magát az energiatároló további igényeihez tartani. Sorolom.
• Kerülje a teljes lemerítést és a teljes feltöltést, maradjon 20 és 80% között.
• Az utóbbi fölé töltve csak a lehető legrövidebb ideig álljon az autó, ha pedig egy hosszabb utazás előtt, hatótávnövelésért töltik fel, akkor ezt tegyék közvetlenül az indulás előtt.
• Ne kizárólag vagy túlnyomórészt gyorstöltőre álljon; többnyire kis áramerősséggel, lassan töltsön. Előnyös háztartási konnektorról vételezni az energiát.
• Menet közben ne adjon „padlógázt”, mert ez élettartam-rövidítő folyamatokkal jár az akkuban.
• Kímélje meg villanyautóját fagypont alatti hőmérséklettől, garázsban tartsa és töltse, de óvja kánikulától is: lehetőleg árnyékos töltőoszlop mellé álljon be. A hideg akku töltése ártalmas, ezért télen rögtön a menet után töltse, mielőtt lehűlhetne üzemi hőmérsékletéről.
• Használja a gyári vagy egyéb applikációkat, amelyek optimálisan ütemezik, vezérlik a töltést.
• Útközben kapcsoljon magas rekuperációs fokozatba, így célba érve kevesebbet kell utántölteni.
• Vezessen előrelátóan, kerülje a hirtelen fékezéseket, mert olyankor az üzemi fék lassít, nincs, vagy gyenge a rekuperáció.
• Kapcsoljon ki minden, nem abszolút szükséges fogyasztót, például az ülésfűtést. Csökkentse az áramfogyasztást City vagy Eco menetmód választásával.
Mindezek ismeretében mit tehet a villanyautó gazdája? Nagyon odafigyel akkujára, kiműveli magát a tudnivalókból, így már elkerülheti a legcsúnyább balszerencsét, anyagi veszteséget. Ha viszont optimálisan akarja üzemeltetni a költséges akkut, jól teszi, ha nem bízza töltését egyedül a jármű fedélzeti elektronikájára, hanem beruház egy korszerű fali töltőszekrényre, amely folytonosan figyeli az akkumulátor állapotát, és hosszú élettartamra optimalizált stratégiával működik. Ha mindezt összevetem egy benzines kocsi használatával, rájövök, hogy villanyautóm igencsak rigolyás lesz – állandóan figyelni kell rá, sokat törődhetek vele, gyakran tör majd borsot az orrom alá –, de tartogat is egy nagy anyagi buktát néhány évvel későbbre, a válás idejére. Alszom még egyet a kocsicserére…
